Az alább ismertetett - egyébként megtörtént - eset is jó tanulsággal szolgál:
Történt, hogy egy alföldi esküvőn annak rendje s módja szerint a menyasszonyi torta felvágására került sor.
Gyönyörű volt a torta: a négy emeletén található egy-egy piskóta-korong csodálatos és hófehér marcipánmázzal volt bevonva, aranyos marcipán fodrocskákkal és természetesen egy menyasszony-vőlegény figurával a tetején. Habos-babos, csodálatos.
A díszítés koronájaként a megrendelő természetesen a manapság oly' szokásos tűzijátékot szerepeltette. Nem is egyet! Hármat!
És ez volt a baj...!
A tortát megrendelő addig nem is sejthette, hogy egy-kető-három tűzijáték mekkora bajok forrása lehet...
Tudniillik, amikor az ifjú pár a torta mögé állot, hogy lefényképezhessék őket e csodálatos remekművel, az amúgy is kis teremben, a fűzőt viselő menyasszony elől a tűzijáték totál elvonta a "zokszigént" és aránk elájult. Még szerencse, hogy a párja karjaiba zuhant, így nem lett komolyabb baj.
Vőlegényünk lélekjelenlétével nem volt baj, azonnal levegőre (a teraszra) vitte ifjú feleségét.
Nem, nem, nem pofozta ott fel, mert a menyasszony rögtön magához tért a levegőn.
Szóval: távol álljon tőlem az, hogy ellenreklámot csináljak a tűzijáték-gyártóknak! Itt inkább arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy
1. apró, kis levegőjű helyiségbe véletlenül sem szabad rendezvényt szervezni
2. a tortán szereplő tűzijátékból egy darab is elég, a kívánt hatást ezzel is elérhetjük de annak az egynek is nagy légtér kell - az imént leírtakat elkerülendő!
