„A lány ott állt a srác jobb oldalán. De az anyakönyvvezető miért nézett furán?” Ezt, a kissé kifacsart Bródy-szöveget azért írtam a bejegyzés elejére, hogy felvezessem a következő, igen ritka, ám annál ütősebb katasztrófát…
Az alábbi történetet egy videós kollégám mesélte:
A házasságkötő-terem zsúfolásog megtelt. Ahogy szokták volt mondani: egy gombostűt nem lehetett volna leejteni, úgy tele volt a terem. Lehetett vagy 150-170 ember.
A pár ott állt az anyakönyvvezető előtt. A Magyar Köztársaság köztisztviselője – annak rendje s módja szerint – először a vőlegénynek tette fel a kérdést:
-„Kijelenti-e, hogy az Ön mellett álló yz-vel házasságot köt?”
- Nem – mondá a vőlegény… A döbbent csendet - szakmai felkészültségét bizonyítandó - az anyakönyvvezető törte meg:
-„A családjogi törvény vonatkozó rendelkezéseit figyelembe véve ismételten megkérdezem xy-t: Kijelenti-e, hogy az Ön mellett álló yz-vel házasságot köt?”
- Nem – mondta ismételten a vőlegény, mire az anyakönyvvezető a következőkkel kommentálta az eseményeket:
- Tisztelt egybegyűltek! A családjogi törvény idevonatkozó rendelkezései alapján megállapítom, hogy xy imént elhangzott, egyértelmű kijelentése alapján xy és yz házasságát bejegyezni nem áll módomban. Viszontlátásra! (AKV el…)
Döbbent csend. A következő pillanatban a vőlegény néhány szóban elmondta, hogy a „Nagy Nap” előtti hónapban tudomást szerzett arról, hogy menyasszonya néhány nappal azelőtt - minden kétséget kizáróan- megcsalta őt. Ezért – hogy elégtételt vegyen a leányon – megvárta a kellő időt a szakítás bejelentésére. Ez a pillanat volt a legalkalmasabb… Ezt követően „hősünk” is a távozás hímes mezejére lépett.
Tanulság?
Ecseteljem?
Szerintem nem kell! Egyszerűen talán csak annyi, hogy tényleg nem szép és nem kifizetődő dolog megcsalni a párunkat!
