Nász-Frász

Minden menyasszony fél attól, hogy a fotósok egy ilyen jól (?) / rosszul (?) exponált fényképpel lepik meg Őt, legrosszabb esetben a teljes násznépet, baráti társaságot, rokonokat, kollégákat stb...stb...

Szegény "Kéti" sem kerülhette el a sorsát!

Kate-et egyébként sok kritika érte, hogy nem tud megfelelően viselkedni, sokszor fotózták le például taxikban részegen - szinte fetrengve. "A legtöbb angol lány hideg, és nem jellemző rájuk a szexuális szabadság, nyitottság, ezzel ellentétben Kate igazi rosszkislány. Pontosan tudja, hogy milyen hatással van a férfiakra, és hogyan érjen el náluk mindent, amit csak akar. Vilmos korábban nem találkozott még hozzá hasonló nővel. Kate folyamatosan csábította, izgatta. A herceget születésnapján szexjátékokkal lepte meg, karácsonykor pedig rendre szexi, tangás mikuláslánynak öltözött. A barátnőivel gyakran felbukkantak az Ann Summers szexboltban, a londoni Soho negyedben, ahol bevásárolt, hogy levegye a lábáról Vilmost. Egy dologra azonban mindig nagyon ügyelt, a védekezésre. Nem is véletlenül"  - mesélte a leendő hercegné ismerőse.

Ennyit a bulvárról! Csak ízelítőt adtam a közelgő, NAGY-NAGY Királyi esküvővel kapcsolatos zaftos pletykákból. Ez az oldal nem kifejezetten a pletyiről szól, de nem bírtam ki, hogy ne osszam meg Veletek "Kéti" magán- és udvari életének néhány intim mozzanatát...

Ő is egy esendő, pajkos kis cica, egy igazi menyasszony!!!

Hogy miért mondom ezt?

Olvassd csak el mégegyszer a nyilatkozat második mondatát...!

Igen! Eljött a pillanat! Végre az anyakönyv-vezető előtt is kimondta: „Igen”!

Most Te jössz… Most Téged kérdez. Úr Isten! Végtelen pillanat. Végül a Te ajkadat is elhagyja a tükör előtt milliószor elgyakorolt szó: „Igen”! Csók, taps, a haverok füttyögnek…

Aztán megkéri az anyakönyv-vezető a tanúk egyikét, hogy szíveskedjék kibontani a pezsgőt…

És akkor eszedbe jut, hogy az öcséd tette be a pezsgőt a menyasszonyi autóba… és miközben lefelé trappolt a lépcsőn, hogy lehozza a hűtőből a jéghideg nedűt… Basszus… alaposan összerázta a kis hülyegyerek… Ráadásul az autó csomagtartójában is fel-alá gurult, mire ideértetek…

Úr Isten – kettő…! Te jó ég…! Most mi lesz!

Míg mindezt végig játszod gondolatban, a tanú suta ujjai már ki is bontották a pezsgős üveg kosarának rögzítését…

És akkor… Bummmm! Prssssssssss!

Az anyakönyvvezetőtől kezdve a ruhádon és az akkor már férjed arcán kersztül a koszorúslányokig és a videós kamerájáig, minden, minden csupa egy merő pezsgő…! Éppen csak a poharakba nem jutott… Kész égő!

Tanulság? Ugye nem nehéz:

1. Ne a szeleburdi öcsédet, rokonodat kérd meg, hogy legyen gondja a pezsgőre – amelyet nektek kell vinni a házasságkötő terembe.
2. Lehetőség szerint ne Ti gondoskodjatok a pezsgőről, kérjétek az anyakönyv-vezetőt, hogy ők, a hivatal biztosítsa azt. (Ez persze a legtöbb helyen pénzbe kerül, de úgy gondolom, megéri, ha szeretnéd elkerülni a fent leírt helyzetet!)
3. A tanúkat érdemes felkészíteni az „üvegnyitós” helyzetre, ezért kérjétek meg, hogy adott esetben jó erősen tartsa a dugót és lassan engedje ki azt az üvegből!

Tudtad, hogy minden minőségi pezsgő kosarát rögzítő drótfonaton 5-öt kell tekerni?

Próbáld csak ki, és ha kíváncsi vagy a magyarázatra, szívesen megírom Neked, ha érdekel!!!!!

 6.35. Csörög a vekker. Álmosan lecsapod. Megint csörög. Megint lecsapod. Ismét csörög. Feladod. Felkelés. Felkelted a Nagy Ő-t. Kínszenvedés… Reggeli. Fürdőszoba. Öltözködés. Mit vegyek fel? Döntés. Rohanás a munkába. Dugó. Szakadó eső. A frizurának annyi. Munkahely. Munka. Főnök. Trampli kolléganők. Intrikák. Telefonok. Fax. E-mailek. Ügyfelek. Még mindig szakad az eső. Még mindig ügyfelek. Közelgő depresszió. Még nem hívtam a zenekart. Még nem beszéltem le az étterem tulajdonosával. Jaj és a dekorossal sem. Anyám hív… Most meg az anyósjelölt… Mindkettővel fél-fél órás beszélgetés. Gyorsan telefon a zenésznek. Anyósom már megint… Ügyfelek. Hívom a dekorost… Jézusom, a drágámmal is egyeztetni kell… Zenészt visszahívni, hogy másik időpontot adjon. Anyut visszahívni. Faxok. Főnök. Gyorsan haza. Még mindig esik. A dekorossal még egyeztetni. Úristen, az éttermes… Hazaérkezés. Gyorsan kaja. Drágám haza. Indulás a videóshoz. Videóssal egyeztetés. Hazaérkezés. Kaja. 22.17. Mosogatás. Tus. Kimerülten ágyba. Most ne, majd holnap, de tudod, hogy szeretlek! 6.35. Csörög a vekker….

Ne tagadjuk, Drágáim, az esküvői előkészületek során az emberben munkálódik olykor-olykor a „jóból is megárt a sok” érzés. Te sem vagy örökmozgó D…cell-nyuszi!!!!  (Majd, ha eljut az illetékeshez a hírem és hajlandó a D…cell a blogomon hirdetni, esküszöm, kiírom a teljes nevét…!)

Szóval muszáj regenerálódni, kikapcsolódni! Igenis szükség van arra, hogy mással is foglalkozz.

Nagyon fontos, hogy amikor pihensz, regenerálódsz, olyan dolgokat tegyél, amelyeket Te magad szeretsz! Kinek mi okoz örömet, kit mi kapcsol ki éppen: egy vagy több könyv, sportolás, film – akár moziban, akár otthon a házi mozi rendszer előtt – van, aki túrázni szeret, van aki festegetni egy tóparton, van, aki motorozik… és még sorolhatnám még. De szerintem Te pontosan tudod, hogy Téged mi kapcsol ki!

Ha pedig olyan a hobbid, ami pluszban még az esküvő lebonyolítása sorána javadra is válhat, az egyszerűen szuper! Gondolok itt arra, hogy ha pl. szeretsz futni, úszni, túrázni, az túl azon, hogy kikapcsolódást jelent a számodra, még segíti is a fizikális állapotod fentartását esetleg fejlődését. Ha szereted a néprajzi, vagy a gasztronómiai tárgyú könyveket, azok olvasása során megszerzett további ismeretek megintcsak az esküvő – pl. esküvői menü – javára szolgálhat.

Szóval, ha érzed, hogy fáradt vagy, ha érzed, hogy kezd már mindenből eleged lenni, a koncentrációd és állóképességed csökken, tessék kikapcsolódni. Mindegy mit teszel, csak mást! Attól, hogy lazítasz egy kicsit és nem görcsölsz rá az esküvőre, még nem marad el a Nagy Nap, még csak nem is sikerül rosszul.

Sőt!

Az alábbi eset a minap történt meg egy nagyon kedves blogger-társammal, teljesen friss még meleg:

"Ma reggel 7-kor arra ébredtem, hogy csöngetnek az ajtón. Ki lehet az ilyenkor? Postás bácsi volt egy csomaggal. Ajjjjjajjj, csak nem??? de! Megjött a ruha, a szívem majdnem kiugrott az izgalomtól. Rengeteg időnek tűnt amíg sikerült kihámozni a csomagolásból. Megláttam az anyagot, és rögtön tudtam... Ez nem az. De még nem hittem el. Aztán rövid perceken belül kiderült hogy ez nagyon nem az. Szóval ennyi. Újabb leckét kellett megtanulnom az élettől - amit eddig ezek szerint nem sikerült - CSODÁK NINCSENEK!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!"   

Most már nem felejtem el soha többet. Tanulópénz megfizetve. Ezennel indul a menyasszonyi ruha keresés projekt, én sem maradok ki abból hogy szalonokból szalonokba járjak. (http://eskuvo-fogyokura-eletmod.blog.hu/) "

Kedveskéim! Tudom, hogy manapság igen elterjedt az internetes vásárlás. Tudom, hogy kényelmes és olykor még olcsóbb is, de...

De egy ilyen volumenű eseményt, mint a menyasszonyi ruha vásárlása (kölcsönzése) nem lehet, nem szabad a személyes jelenlét nélkül lebonyolítani. Mielőtt kifizeted, azt a ruhát Neked látnod, fognod, érezned, viselned kell, mert különben úgy jársz, mint szegény t.sz. - a bloggertárs (a szerk.).

Remélem Te is megtanultad!

Most pedig sietve írok egy levelet t.sz.-nek és felajánlom a segítségemet!

Csodálatos nyári nap – A Nagy Nap…

Az aszfaltút felett a levegőben remeg a táj. Édesapád még hajnalban meglocsolta a kertet s a frissen megöntözött növények, virágok illata zúdul be az ablakodon.

Kánikula: 40 oC árnyékban. Árnyék sehol…

Éppen a fürdőszobában készülődsz, amikor egyszer csak bevillan: „Hoppá, a lábamat még nem is szőrtelenítettem!”

Nem habozol, gyorsan habozol és sietve simára borotválod csodálatos lábaidat. És amikor a hófehér harisnyát magadra öltöd, akkor… akkor veszed észre…, hogy…  a rohanásnak és a friss pengéknek „köszönhetően”ömlik a vér a lábaidról…!!!!!!!!

Áááááááááááááááá!!!!!!!!!! 

Snitt! Felébredsz... Még szerencse, hogy csak álom volt mindez!!!

Nos,  nem feledkezhetsz meg arról, hogy a láb, kar és egyéb testrészek szőrtelenítését, borotválását ne az esküvőd napjának délelőttjére időzítsd, mert egy véres lábú menyasszony, mint aki a „Pirannya” című filmből lépett elő – hát az több mint égő…!

Ha tehetem hetente 2 alkalommal is eljárok teniszezni – egyébként egyszer. Hétfőn a szomszéd pályáról átkiáltott nekem egy sporttárs, hogy „Te meg mit keresel itt hétfőn? Hát nem vagy fáradt? Vasárnap hajnalban még nagyban mulattál, most meg itt ugrálsz, szaladgálsz?”

Hm, meglepődtem egy kicsit a kérdésen… Nem érzem, hogy még hétfőnként is regenerálódnom kellene. Persze lehet, hogy csak a korral jár és idővel ez megváltozik, de most azt mondom, hogy nem megterhelő egy-egy mozgalmas, átmulatott hétvégét követően ütőt ragadni. Sőt! Fontos, hogy az ember jó kondícióban legyen, hiszen egy esküvő, lakodalom alkalmával nagyon keveset ülünk – vagy inkább egyáltalán nem. Ez kiváltképpen igaz a menyasszonyokra vonatkoztatva!

A megfelelő fizikális és mentális állapot elengedhetetlen ahhoz, hogy reggeltől egészen másnap reggelig úgymond „fittek” (de legalábbis észnél…) legyünk és ne essünk össze a fáradságtól.  

A tenisz és bármely sport alkalmas erre, úgyhogy amikor csak teheted Te is fuss, teniszezz, spiningelj (tudod ez a szobabicajozás zenére…), evezz, szóval sportolj! Azt persze mondanom sem kell, hogy minden alkalommal megfelelően be kell melegíteni az izmokat, és vadul sem szabad sporttevékenységet végezni, mert egy esetleges sérülés esetén az esküvő összképének szempontjából nem hogy jót, hanem inkább rosszat teszel!

Én mindig bemelegítek.

Ja, és nyertünk…

Számtalan észrevételt kaptam atekintetben, hogy miért nem írok a „csippenddélfiúk” leánybúcsún való részvételéről… Tessék, drágáim, íme:

Van, aki bevallja, van, aki nem, de minden nőnek megdobban a szíve, ha vetkőző chippendale fiúkról hall, hát még ha látja is őket… Nem minden leánybúcsú főszereplői a vetkőzős fiúk, de valóban, mára már nálunk, Magyarországon is trendi.

Az erotikus táncot lejtő fiúkat MINDEN ESETBEN A BARÁTNŐK RENDELIK ÉS FIZETIK.

Az interneten számtalan oldalt találhatunk e témában, bár szerintem ezt nem kell részletesen ecsetelnem…  

Egyáltalán nem bántó a fiúk/férfiak számára, ha tudomást szereznek arról, hogy csippenddélfiúk is tiszteletüket teszik a leánybúcsún. A pasik kevésbé féltékenyek, illetőleg pontosan tisztában vannak azzal, hogy „más” férfi betyárbecsületből és tiszteletből sem „nyúlna” az ő jövendőbelijéhez, a menyasszonyhoz. No, persze, azért, ha ismered a párodat és történetesen féltékeny típus, a további kalamajkát és konfliktust elkerülendő tudasd a csajokkal, hogy, ha nem muszáj, ne eröltessék a vetkőzős show-műsort. 

Ma megkérdezték tőlem, hogy miért van az, hogy minden vőfély - szó szerint idézem - "piázik"?!

A kérdés hallatán az volt az első reakcióm, hogy levegő után kapkodtam. Azután összeszedtem magam és kifejtettem a kérdezőnek az alábbi gondolatot:

Az "Indul a bakterház" című klasszikussá vált film Buga Józsija - Csákányi Laci bácsi felejthetetlen alakításában - abszolút megmutatta, hogy milyennek ismerték meg, milyennek látták a vőfélyeket az emberek: pocakos, őszülő, "piás", borvirágos orrú ripacsnak. Az, hogy ez a kép alakult ki a vőfélyekről - legyünk őszinték - bizonyára nem alaptalan.

DE!

Ha figyelmesen olvastad a fenti sorokat, észrevehetted, hogy múlt időt használtam!

Tudatosan!

Mert meggyőződésem, hogy ez a kép mára már kezd megváltozni. Persze-persze, a köztudatból csak 1-2-3 generáció-váltás során tűnik el egy-egy - még egyszer mondom, nem alaptalanul beépült - előítélet, de ha egy kicsit jobban körülnézünk, láthatjuk, hogy ma már kihalóban van a "tirpano vofelus detox rex" nevű őstulok...

Hála a Teremtőnek, hogy egyre több srác, fiatalember vette észre, hogy az esküvőket, így a vőfélyt/ceremóniamestert fotón, videón, DVD-n, mindenhogyan megörökítik - és itt nem hagynám el a vendégek emlékezetét, mint elsődleges "háttértárat" sem...!

Megy a hírük és egyáltalán nem mindegy, hogy milyen hír kél szárnyra velük kapcsolatban.

Tehát, egyre többen érzik, tudják, hogy annak is híre megy, ha korrekt módon teljesítik a feladatukat, meg annak is, ha "piáznak" és gyakorlatilag a szórakozás-szórakoztatás helyett a masszív alkoholizmust választják.

Az én véleményem tehát az, hogy nem minden vőfély "piázik". Persze álszentnek sem kell lenni, az a vőfély munkájának része, hogy egy-egy kupicát megiszik az örömapával, vagy a vőlegény barátjával, de nem visszik túlzásba, nem alkoholisták!

Neked sem kell előítéletekkel és rettegéssel gondolnod a vőfélyekre, és kérlek, ennek szellemében dönts/döntsetek arról, hogy kéred/kéritek-e vőfély segítségét az esküvő, a lakodalom lebonyolítása tekintetében!

Ha tisztában vagy a szoláriumozás alapvető szabályaival, nem kell félned attól, hogy bennégsz az esküvő előtti héten egy napgépben (kínrím, de jó…!!!). De hogyan is kell ezt csinálni? Ha nem tudod, felvilágosítalak, ha pedig tisztában vagy a Nap nélküli barnulás alapvető szabályaival, nem árt feleleveníteni, átismételni azokat!

Lássuk tehát:

1. Mielőtt elkezdenél szolizni, gondold végig, milyen a bőröd, milyen bőrtípusba tartozol. Napozáskor, szoláriumozáskor tanácsos a bőrből kiemelkedő anyajegyeket UV szűrős krémmel bekenni.

2. Első alkalommal mindig rövid időre feküdj/állj be a szoláriumba (3-6 perc), majd fokozatosan, ahogy barnul a bőr, kis egységenként (2-4 perc) emeld a szoláriumozás időtartamát.

3. A bőrünk akkor ég meg, ha több időt napoztunk vagy szoláriumoztunk, mint amennyit az adott időben lévő barnultságunk megengedett volna. Ezért fontos a fokozatosság.

4. Bőrünk barnulása genetikailag meghatározott, ami azt jelenti, hogy csak bizonyos ütemben képes alkalomról alkalomra barnulni a bőrünk, illetve azt is, hogy meghatározott mértékű lehet a maximális barnaságunk.

5. Használj védőszemüveget! Akinek operálták a szemét, fontos, hogy kérje ki az orvosa tanácsát, mikor lehet először szoláriumoznia és hogyan.

6. Szoláriumozás után pótold az elvesztett a folyadék-mennyiséget!

7. Smink és parfüm nélkül szolizz!

8. Ápold rendszeresen a bőrödet!

Kedves Menyasszonykáim!

Új trendekről, tippekről és ötletekről olvashattok az "Esküvői blog"-on, ajánlom figyelmetekbe!

http://eskuvoshop.blog.hu  

Nagyon úgy tűnik, hogy a héten még egy katasztrófahelyzetet sikerült elhárítani

Ehelyütt is szeretném kifejezni, hogy nagy örömömre szolgált, hogy segíthettem "t.sz."-nek, aki egy rendkívül érdekes és tanulságos blogot ír itt, a "blog.hu"-n.

Hölgyeim, menyasszonykáim, kedves házasulandók!

Olvassátok, keressétek és kérdezzétek a Nász-Frász Tollnokot, állok rendelkezésetekre az esküvői-katasztrófa-elhárítás szakterületén! Referenciával is rendelkezem!!!  :-)

Magyarországon rengeteg családban szokás az, hogy a vendégsereg tortákkal, süteményekkel jelenik meg az esküvői lakoma helyszínén. Óriási felfordulást okozván ezzel…

Régen persze ez – mármint a néhány mázsa süteménnyel megjelenés – természetes volt. (Az esetek nagy többségében a felfordulás is!) A régi időkben a lakodalmakat (ma már esküvői vacsorának hívjuk) háznál tartották. Magától értetődő volt, hogy az ösmerős böllér vágta a gyesznyókat, a szomszéd asszonyok a csirkéket, tyúkokat, és az eképpen elhullajtott állatokat a szakácsnő és segédei dolgozták fel, azaz főzték meg a rokonság által felszolgált étkeket.

A süteményeket pedig – túl a sok ajándékon – a vendégsereg vitte a lakodalmi mulattságba.

Háznál ma már szinte nem is tartanak lakodalmakat. 100 esküvőből kb. 8-at rendeznek így, hagyományos keretek között. Mára a böllér, a gyesznyóvágás, a csirke-pucolás és a vendégek felszolgáló tevékenysége szinte teljesen eltűnt az esküvői népszokások köréből, de a „torta- és süteményvivés”, az megmaradt…

Hiába rendelnek a fiatalok és az örömszülők sok és százféle süteményt, hiába rendelnek többféle ízesítésű tortát, hiába szolgálnak fel az éttermekben a vacsora után desszertet, a torták csak jönnek, csak jönnek, a sütiket is hozzák, csak hozzák… És ekkor kezdődik az őrület: hová tegyük, mire tegyük, mikor és kiét tegyük az asztalokra – mert, ugye Irénke néni megsértődik, ha nem látja az asztalokon az Ő süteményét és sógorbácsi is ki fog akadni, ha az általa rendelt rózsaszín marcipánbevonatú tortát sem szolgálják fel… Totál káosz!

De mit is tehetünk a kaotikus állapotok elkerülése érdekében?

a.) Ha azt szeretnéd, hogy „neked ne hozzanak oda mindenféle süteményt”, akkor már a meghívók kiosztásánál mondd el a vendégeknek, hogy a lakodalmi mulattság során lesz étel-ital, TORTA,  SÜTEMÉNY bőven…

b.) Ha az előtetes egyeztetések során az étterem képviselője jelzi, hogy élelmiszer-biztonsági okokból sajnos egyáltalán nem lehet bevinni süteményt – mert hát ilyen is van! – , akkor ezt is a meghívók kiosztásánál kell elmondanod a vendégeknek.

c.) Amennyiben szeretnéd/szeretnétek, hogy az általatok megrendelt torták mellé még a vendégek is vigyenek tortákat, süteményeket – és az étterem is hozzájárul ehhez! – akkor a meghívók kiosztása során ezt kell megbeszélnetek a vendégekkel.  Sőt, egyeztessétek is le velük, hogy ki, mikor, mennyi és milyen féle süteményt visz majd!

Az ifjú ara csodálatos esküvőről álmodott és akaratát – igazi menyecskéhez méltóan – tűzön-vizen-vőlegényen keresztülvitte … – volna, ha nem került volna egy kis porszem a gépezetbe…

Komolyan mondom, mint ha egy rakétakilövésre készültek volna! Egy totál hibátlan, maximalista és alapos szervezés előzte meg a Nagy Napot.  Már az esküvő napját megelőző hónapban minden tökéletesen készen állt a „start”-ra…

10...9…8…7…6…5…4…3…2…1…Zéróóóóóóóóóóóó!

És akkor, reggel kiderült, hogy valami mégsem gömbölyű… Mind a menyasszony, mind a vőlegény szélesvásznon nézte a külvilágot. Úgy néztek szegénykéim a szemhélyuk által formázott csíkon keresztül, mint Balázs Fecó a Korál koncert vége felé. Az ifjú férjjelölt ugyanis szemészorvos és a praxisából szerzett egy jópofa kis fertőzést, amely azzal járt, hogy begyulladt a szeme. S mivel ez a baj lappangási időszakban terjed, nem tudhatták, hogy megkapta a kórt, sőt, mi több a menyasszonyára is átragasztotta.

A „kilövés” előtti nap ráadásul – a tökéletesség érdekében – nem is találkoztak, nem is beszéltek.

Nos, a „Nagy” Nap reggelén, a fotózás alkalmával „látták” egymást először…

Hamar átestek az első sokkon, és végül is könnyedén átlendültek a problémán, mondván: ez ellen tenni már nem lehet, haccójjon, „lássuk” a medvét, csapjunk bele, nehogymár ez a kis gyulladás elrontsa életünk e szép napját!

Optimistán és vidáman, ragyogó szemekkel tekintettek a jövőbe…!

Tanulság:

1. Ha módodban áll, lehetőség szerint kerüld az olyan helyeket és szituációkat, ahol betegség ragadhat Rád!

2. Ha már megtörtént a „baj”, igyekezz feledni azt és a boldogságodra koncentrálj, éld meg a pillanatot és a pillanatokat, ami(k) Rád és párodra vár(nak)!

„A lány ott állt a srác jobb oldalán. De az anyakönyvvezető miért nézett furán?”  Ezt, a kissé kifacsart Bródy-szöveget azért írtam a bejegyzés elejére, hogy felvezessem a következő, igen ritka, ám annál ütősebb katasztrófát…

Az alábbi történetet egy videós kollégám mesélte:

A házasságkötő-terem zsúfolásog megtelt. Ahogy szokták volt mondani: egy gombostűt nem lehetett volna leejteni, úgy tele volt a terem. Lehetett vagy 150-170 ember.

A pár ott állt az anyakönyvvezető előtt. A Magyar Köztársaság köztisztviselője – annak rendje s módja szerint – először a vőlegénynek tette fel a kérdést:

-„Kijelenti-e, hogy az Ön mellett álló yz-vel házasságot köt?”

- Nem – mondá a vőlegény… A döbbent csendet - szakmai felkészültségét bizonyítandó  - az anyakönyvvezető törte meg:

-„A családjogi törvény vonatkozó rendelkezéseit figyelembe véve ismételten megkérdezem xy-t: Kijelenti-e, hogy az Ön mellett álló yz-vel házasságot köt?”

- Nem – mondta ismételten a vőlegény, mire az anyakönyvvezető a következőkkel kommentálta az eseményeket:

- Tisztelt egybegyűltek! A családjogi törvény idevonatkozó rendelkezései alapján megállapítom, hogy xy imént elhangzott, egyértelmű kijelentése alapján xy és yz házasságát bejegyezni nem áll módomban. Viszontlátásra! (AKV el…)

Döbbent csend. A következő pillanatban a vőlegény néhány szóban elmondta, hogy a „Nagy Nap” előtti hónapban tudomást szerzett arról, hogy menyasszonya néhány nappal azelőtt - minden kétséget kizáróan- megcsalta őt. Ezért – hogy elégtételt vegyen a leányon – megvárta a kellő időt a szakítás bejelentésére. Ez a pillanat volt a legalkalmasabb… Ezt követően „hősünk” is a távozás hímes mezejére lépett.

Tanulság?

Ecseteljem?

Szerintem nem kell! Egyszerűen talán csak annyi, hogy tényleg nem szép és nem kifizetődő dolog megcsalni a párunkat!

Néhány hónappal ezelőtt az egyik menyasszony a templomi esküvőre indulván bepánikolt és hisztériás rohamot kapott. Úgy zihált a mellkasa levegő után kapkodva, hogy azt hittük szétesik...! Csak sírt, sírt, szipogott, és jajgatott...

Aki esküvői témában utazik - legyen az menyasszony, vőlegény, örömszülő, pap, anyakönyvvezető, rendezvényszervező vagy bármely szolgáltató - az mind, kivétel nénkül hallott már a mára már film-klasszikussá előlépett Julia Roberts filmről, az "Oltári nő" c. műremekről.

Mint ahogyan minden holywood-i sikerfilmnek, ennek is van valóságmagja, nem is kevés!

Tény, hogy akad olyan személyiséggel rendelkező leány (ara), aki tényleg bepánikol az esküvő előtt...! Nem ez a jellemző, de tapasztaltam már én is ilyet. Pszichológusok elemzik, kutatják a "jelenséget", sőt magyarázatok vannak rá, de ezen a felületen nem a viselkedés-tudomány eredményeit, sokkal inkább a megelőzés, vagy rosszabb esetben a kialakult helyzet orvoslásának módját taglalnám!

Szóval, amennyire csak lehet, kerüljük a stresszhelyzeteket az esküvőt megelőzően. A rendszeres sport, a kulturális, a szellemi és a fizikai kikapcsolódás segít abban, hogy megőrizzük lelki békénket, a bennünk lévő harmóniát!

S mit tehetünk akkor, ha már megtörtént a baj? Mit tehet egy menyasszony, ha az esküvő előtt bepánikol?

Nos, a válasz igen egyszerű (ezt én is egy nagyon kedves, vendéglátós, a szakmában öreg rókának nevezett barátomtól, Jenőtől tanultam):

Ha bepánikolsz és sírógörcsöt kapsz, azonnal igyál meg 1-1,5 dl (igen, deciliter!) tömény szeszt - lehetőleg olyat, amilyet azért szeretsz! Ezt követően ülj le egy, az esküvői sokadalomtól féreeső helyen. 1-2 embernél több ne tartózkodjon a közeledben! Ne engedd, hogy beszéljenek hozzá, nyugalomra van szükséged. A vőlegény semmi esetre sem tartózkodjon a közeledben!!!

Hihetetlen, de 15 perc alatt tökkkkkkkkkkkkéletesen megnyugszol!  

De Te ne járj így, szívemből kívánom Neked!

2009. Nyár. Kánikula. Esküvő. Nászmenet. Autókkal. Felében légkondi, felében nem. Budapest. Belváros. Nemzeti vágta. DUGÓÓÓÓÓÓÓ!

Kész…

47 perce araszolunk. Az étteremben várnak. Még jó, hogy a kaja nem tud kihűlni…  

A menyasszony szintén kész: szétizzadt smink, aggodalom, hisztéria. Jó, jó, tudom, hogy „persze, hiszen épp most lett feleség…” No, de hát akkor is, szegény…

De miért is történhetett meg az a csúfos eset, hogy a menyasszony és az Ő igentisztelt násznépe a nagyvárosi dugó kellős közepében, étlen-szomjan kénytelen izzadni?

 Persze, hogy azért, mert a szervezés során nem számoltak azzal az aprócskának éppen nem mondható ténnyel, hogy az étteremhez vezető út egy nagyszabású rendezvény mellett vezet(ett volna…)!!!!!

 Konklúzió: ugye nem kell különösebben ecsetelnem… Az esküvő tervezése/szervezése során legyünk figyelemmel az ilyen és ehhez hasonló, nagy érdeklődéssel járó eseményekre.

 U.I.: Segítségül még néhány példa: Forma-1-es futam, Balatonátúszás, Gasztronómiai fesztiválok, EU-s és egyéb nemzetközi konferenciák, Várjátékok, Repülőnap stb, stb, szóval minden, nagyobb tömegeket vonzó eseményeket vegyünk számításba!

A Te családod egy konszolidált, szolid, a duhaj életmódot még csak hírből sem ismerő, békés família.

Naná, hogy a párodé meg nem…

A párod családja vidéki: krumpli-, kenyér-, hurka- és kolbász-zabáló, sörhasú, borvirágos orrú, mindent a tradícióknak alárendelő, nótás kedvű galeri?

Tudom, mit érzel!

Szeretnél/szeretnétek egy visszafogott, szolid családi vacsorát, de az úgynevezett rokonok: konokok…

És ahelyett, hogy a párod megnyugtató, füledbe suttogott szép szavait hallván szenderülnél álomba, a családja által reátok zúdított észosztás lüktet az agyadban:

„Ezt nem így kell kislányom…!”

„Ezt úgy szoktuk fiam, hogy…”

„Nem, gyerekek, nem ez a szokás…!”

„Hallgassatok ránk!!!”

„Ha ezt megteszed, fiam, én el sem megyek az esküvődre…!”

Brrrrrrrrrrrr!!!!!!!!!!!!!

Egyszer azonban eljön a pillanat, amikor végérvényesen el kell döntenetek, hogy az általatok elképzelt visszafogott családi vacsora vagy a tradicionális lakodalom keretein belül bonyolítjátok le a Nagy Nap eseményeit! Ez nagyon fontos!

El kell döntenetek és azt tűzön-vízen keresztül kell vinnetek, persze megfelelő, kíméletes és igen kifinomult kommunikációs technikákkal. Erről a későbbiek során mesélek még, most „csak” azt szeretném kiemelni, hogy ideje korán meg kell állapodnotok egymással és a család többi tagjával, hogy egy szolid vacsorát vagy egy kisebb (nagyobb) lagzit szeretnétek.

Egy biztos: semmi esetre sem ajánlott a két stílust keverni! Gondolok itt például arra, hogy egy öt csillagos hotelben, a feszített víztükrű medence pázsittal körülölelt partján tartandó esküvőn képzavart okozhat egy ripityára szalagozott vőfély, csikós ruhában, pajzán rigmusokat kiáltozva. Ilyen helyen ceremóniamesterek vezénylik le az esküvő menetét. Ugyanezen helyen nem szokás gumicsizmás, derekára spárgával sárgarépát kötött, szakadt ruhás bolond-menyasszony-táncot járni és sorolhatnám még a pálinkalocsolós és egyéb történeteket…

Gondoljátok tehát végig és közösen(!) döntsétek el, hogy melyik stílusú esküvőt szeretnétek s ahhoz, annak miliőjéhez, annak jellegéhez következetesen tartsátok magatokat – hogy olyan legyen életetek egyik legszebb napja, amilyennek azt elképzeltétek! Különben a fene ette meg az egészet…!

Az ifjú pár egy héttel az esküvőjük előtt még egy utolsó egyeztetés végett beszaladt az étterembe. Szó esett erről-arról, mindent részletekbe menően megbeszéltek.

Így jött szóba - többek között - a terítéssel és a dekorációval kapcsolatosan a székek ügye is...

"Akkor tehát úgy és olyan szépen, székszoknyákkal, masnikkal fogják díszíteni a székeket, ahogyan azt az étteremről készített képeken láttuk."  - mondá az ara.

Megdöbbentő válasz érkezett:"Nem, sajnos nem, azt csak a képek kedvéért díszítettük úgy, valójában nincs is annyi székünk, mint amennyit a képen látnak és amúgy is nagyon költséges a székszoknyás dekoráció."

Páfffff!!!!!

Hidegzuhany...

Az esküvő előtt egy héttel, amikor már minden, de tényleg minden tökkéletesen meg volt szervezve és összeállt a kép, akkor az ember nehezen fújja le az esküvőt a székszoknyák miatt.

Mondom: nehezen. Mert az is elképzelhető, hogy átszervezik az egész menetrendet egy másik, hitelesnek tűnő helyre! Ez utóbbira is volt már precedens!!!!

Mit tehetünk tehát az ilyen és ehhez hasonló esetek elkerülése érdekében?

A. Már az esküvőt megelőző hónapokban, a szervezés során kitérünk a legapróbb részletekre is a szolgáltatóval történő egyeztetés(ek) során!

B. Ha már megtörtént a "baj", akkor kártérítés címén költségcsökkentésre bírjuk a szolgáltatót, és a kialkudott végső árat rögzítjük.

C. Felhívnám a étterem tulajdonosának figyelmét a Fogyasztóvédelmi Felügyelőség hatékony munkájára... (Az esetek túlnyomó részében ez hatékony módszernek tűnik, főleg annak tükrében, hogy rögtön lesz székszoknya...!)

D. Felháborodásunknak hangot adva felmondjuk a megállapodást és egy másik étteremmel leszerződvén átszervezzük az esküvő menetrendjét.

E. Mélyen belül felháborodunk, de ezt még csak nem is mondjuk az étterem vezetőjének, szó nélkül, mint ha mi sem történt volna elmegyünk a dolog mellett - saját magunk, párunk és a családtagjaink, vendégeink idegzetét megkímélendő lenyeljük a békát,  hiszen szoknya nélkül is szépek és elegánsak a székek...!

Nos, döntsön minden pár saját belátása és vérmérséklete szerint.

 Én az "A"-ra szavaznék. A feleségem a "C"-re... :-)

Az álomesküvő - ha Te is belegondolsz és álomképeidben kutakodsz - az pompás és fényes. A menyasszony ruháján és fátylán a nap sugarai kergetőznek. Minden csillog és villog!

Ez persze szakadó esőben ugye teljesen elképzelhetetlen...!

"Az a rohadék eső...!" - szokták volt mondani és üvöltözni egyes menyasszonyok.

Mindezeknek megfelelően a lázálmokat kiváltó lélektani zavarok toplistáján az elsők között szerepel a "biztosesnifogazeső-szindróma".

Pedig, ha jól belegondolsz, gyakorlatilag semmit nem tehetsz az időjárás alakulásának tekintetében! Bár vannak különböző módszerek, mint például: ima, vagy a kínaiak pl. már különböző rakétákkal el tudják hesegetni a viharfelhőket egy adott terület fellett, azért be kell látnod: amíg nem a kínai császárhoz készülsz feleségül menni, nincsenek túl jó esélyeid az esőfelhők elriasztását illetően...

Szóval maradnak a jó öreg, konzervatív módszerek a gutaütések és a rémálmok elkerülése érdekében:

1. Az eljegyzés dátumától a nászéjszaka végéig szigggggorúan TILOS időjárás-jelentést nézned, olvasnod, hallgatnod. 

2. A barátnőket sem kérdezgetjük a fentiekről!

3. Érdemes egy "B"-tervet készíteni a nagy nap lebonyolításával kapcsolatban, ami annyit tesz, hogy a programok lebonyolítását tekintve egy esős idő esetén betartandó menetrendet kell készíteni. (Javaslom, hogy e menetrend kialakításánál is kérjétek tapasztalt vőfély, ceremóniamester vagy rendezvényszervező segítségét.)

4. Nem csak a menetrendre, hanem például az egyéb, járulékos dolgokra is érdemes felkészülni: pl. legyen a menyasszonyi autóban esernyő, szülőknél is legyen jó pár ernyő, hátha kell még valakinek, aki nem hozott magával az esküvőre, és lehetőleg a menyasszonyi autó sem legyen "cabrio", de ha már "cabrio", akkor át lehessen alakítani, azaz, a tető egy gombnyomásra a fejed főlé kerülhessen!

Sorolhatnám még ehelyütt a példákat, de a lényeg az, hogy semmiképpen sem feledkezz meg a "B"-tervről és akkor aztán Te mindent megtettél, idegeskedned nem kell, jöjjön, aminek jönnie kell!

Előfordulhat Veled is, hogy egy ilyen szituációba kerülsz:

Mit lehet tenni egy ilyen helyzetben?

1.  Ha ott, a helyszínen és abban a pillanatban érzékeled, hogy mi történt, tégy úgy, mint ha misem történt volna. Jó feneked van, és kész!

2. Ha akkor szerzel tudomást a dologról, amikor már az elkészült képet mutatják Neked, és Téged igenis zavar, hogy a menyasszonyi ruha alól a tangás popód világít, akkor kérd meg a kép készítőjét, hogy ne mutogassa másoknak az egyébként tökéletes műremeket.

A technikai fejlődés által napjainkban szinte minden háztartásban van már digitális fényképezőgép, amelyekkel az esküvő vendégei is előszeretettel készítenek a családi foto-, videotárba felvételeket. Ennek ellenére – azt kell mondjam: természetesen – minden esküvőn látunk legalább egy hivatásos fotóst. Sőt, az is megszokott látvány, hogy a vendégek mosolyognak a kamerába, így a fotósra is, aki a készülék túloldalán áll, gugol, nem egy esetben fekszik.

De arra azért igen-igen ritkán van példa, hogy a vendégek összehúzott szemöldökkel, kimondom: morcosan, mérgesen néznek a pillanat művészére…

Nem is oly’ régen találkoztam azzal az esettel, amikor a vacsora ideje alatt a fotós (!) – tetszettek már ilyenről hallani: a fotós!? – hulla részegre itta magát …

Az egyik örömapa – aki szintén nem csak a boldogságtól volt ittas aznap… - azt gondolta, hogy ő majd „elrendezi az ügyet” és a fotóssal úgy elkezdett ordítozni, nyomdafestéket nem tűrő szókincsét immáron már közkinccsé téve, hogy a szóváltás végén konkrétan nekiesett a pityókás „kollégának”.

A vőfély és az egyik férfi vendég lélekjelenlétének köszönhetően nagyobb, komolyabb baj nem történt, pillanatok alatt szétválasztották a vitás feleket. Apukát a vacsora-asztalhoz, a fotóst pedig aludni kísérték.

Hogyan lehetett volna megelőzni a bajt?

Nos, azt persze előre nem lehet megmondani, hogy az alkohol kire, mikor és legfőképpen hogyan hat. Ez sokszor még egy adott személynél is esetenként eltérő lehet.  

Mégis az első és talán legfontosabb dolog az, hogy olyan szolgáltatóknak (ideértve tehát a pincérgárdát, a vőfélyt, a ceremóniamestert, a fotóst, a videóst, a zenészeket stb.) adjunk megbízást, akik kiváló referenciákkal rendelkeznek, azaz: akiket már jó előre „lecsekkoltunk” és meggyőződtünk arról, hogy fedhetetlenek.

A másik módszer, amellyel megelőzhetjük a fent ismertetett problémakört az a következő: kérjünk a szolgáltatóktól garanciát! Garantálják ők, hogy velük ilyen „berúgásos” eset nem fordul elő. Rögzítsük tehát a szolgáltatókkal történő egyeztetés során, hogy hasonló esetben a szolgáltatási díjuk nem kerül kifizetésre.